Ross Stambaugh közel 25 éve járja az astanga jóga útját, amely során számos országba eljutott, és rendszeresen visszatér a tradíció központjába, Mysore-ba. Ebben az interjúban mesél a jógával való találkozásáról, tanári tapasztalatairól és az életét átalakító hatásokról, amelyek túlmutatnak a fizikai gyakorláson. Hamarosan Budapestre érkezik, hogy megossza tudását a helyi astangás közösséggel.
Hogyan ismerkedtél meg az astanga jógával?
Azt hiszem, ez 1999. augusztus 14-én történt. Az Ohio állambeli Cincinnatiben (USA) sétáltam az utcán, és megálltam egy üzletnél. Ott láttam egy videót Richard Freemanről, amint az első sorozatot gyakorolja. Feljött kézen állásba, és azt gondoltam, hogy ez a legszebb dolog, amit valaha láttam. Épp akkor végeztem a főiskolán és fejeztem be az úszókarrieremet is, és nem tudtam, mit akarok kezdeni az életemmel. Mindenesetre megvettem a videót, és olyan sokszor játszottam le, hogy végül tönkrement. Addigra már képes voltam az első sorozat első felét megcsinálni.
Ezek szerint majdnem 25 éve gyakorolsz?
Igen, alkalmanként néhány hetes szünetekkel, például a cross training idején. A jóga azóta az augusztusi nap óta velem van. Megtanítottam magamnak az első sorozatot, aztán rájöttem, hogy mások is gyakorolják ezt a stílust, és hogy van második, sőt harmadik és negyedik sorozat is. Így 2007 körül elkezdtem különböző tanárok workshopjaira járni. Voltam Tim Millernél, David Swensonnál és Matthew Darlingnél (Detroit, Michigan).
Mikor kezdtél el Mysore-ba járni, és hogy tetszett?
Mysore-ba 2013/14 körül kezdtem járni. Az első utam csodálatos volt. Csak két hónapig tudtam maradni és azt hittem, soha többé nem jövök vissza. Hazatérésemet követően tovább gyakoroltam, miközben művészetet tanítottam az állami iskolában. Azóta 7 alkalommal tértem vissza, ez a december lesz a 8. utam. Izgalmam minden egyes látogatással nő.
Tudomásom szerint téged Saraswathi Jois hatalmazott fel a tanításra. Mi a különbség aközött, hogy tőle vagy Sharath Jois-tól (a fiától) kapod-e meg az engedélyt?
Igen, engem Saraswathiji avatott tanárrá a harmadik és a negyedik utam után. Az ászanák tanítása nagyjából ugyanúgy zajlik. A tanítványnak elég jónak kell lennie az első és a második sorozatban, valamint fontos a gyakorlás iránti elköteleződés is. Saraswathiji elvárja tőled, hogy alap szinten tudj mantrákat énekelni és mielőtt megadná a felhatalmazást, egy ideig figyeli ahogyan tanítasz. Ő a jógapózokban való jártasságon túlmutató tulajdonságokat is keres.
Jelenleg főállású utazó jógaoktató vagy?
Nem! Az elmúlt 23 évben állami iskolai tanár voltam és hétvégenként jóga workshopokat tartottam. Szabad nyaraimon egyre többet tanítottam: szerte az USA-ban, Brazíliában, Spanyolországban, Olaszországban, Horvátországban, Törökországban, Vietnamban, Kazahsztánban, Indiában, Angliában... Nagyszerű volt!
Mit tanítasz általában a workshopjaidon?
A legnagyobb slágereket tanítom: Mysore-stílusú gyakorlást, mantra éneklést, pránájámát, filozófiát, de számomra az a legfontosabb, hogy megtartsam annak a tudásnak az integritását, amit elsajátítottam. Én csak azért vagyok ott, hogy segítsek az új tanítványoknak. Most már csodálom őket. Az astangával most ismerkedőknek számos lehetősége nyílik a tanulásra: YouTube, Instagram, Zoom. Ez elképesztő. De mindez mégsem ér fel azzal, hogy egy shalában gyakoroljunk, ahol egy tanár figyel. Az még mindig a legjobb.
Úgy tűnik, hogy a jógaászanák gyakorlása mellett számos más fizikai tevékenység is érdekel, például a dzsúdó vagy a sziklamászás. Szerinted lehetséges ezeket egyszerre űzni, vagy az egyik elkerülhetetlenül akadályozza a másikat az idő múlásával?
Többféle fizikai tevékenység, például a jóga, a dzsúdó és a sziklamászás egyidejű folytatása természetesen lehetséges, sőt, mi több, akár előnyös is lehet. A jóga különösen a rugalmasságra, az egyensúlyra és a testtudatra való összpontosítása miatt kiegészítheti és fokozhatja a többi fizikai testgyakorlást.
Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy a jóga lényege túlmutat a fizikai ászanákon, hiszen ez az összes cselekedetünket átható tudatosság és szándékosság megtestesítője. Ennek fényében bármilyen, teljes figyelemmel és átgondoltsággal végzett tevékenység jógikus szellemű. Tehát míg a jógaászanák gyakorlása más sportok mellett fizikai előnyökkel járhat, az összes tevékenységed - legyen az dzsúdó, sziklamászás vagy akár mindennapi teendőid - a jógagyakorlásban ápolt éberséggel való megközelítése maga is a jóga egyik formájává alakíthatja azokat. A kulcs az, hogy a jelenlétnek, a légzés tudatosságának és a szándékosságnak ugyanazt a szintjét vigyük bele mindenbe, amit teszünk.
Ez a megközelítés nem csak a különböző testmozgástípusok közötti lehetséges zavart csökkenti, hanem valódi szinergiát is létrehozhat, ahol valamennyi tevékenység fokozza a többit a nagyobb testtudatosság, a mentális összpontosítás és az általános éberség állapota révén.
Milyen változásokat hozott az életedbe az intenzív jógagyakorlás? Nem elsősorban a fizikai aspektusokra gondolok, hanem inkább arra, hogyan alakította a gondolkodásmódodat, a belső életedet, esetleg a kapcsolataidat?
Az intenzív jógagyakorlás olyan módon alakította át az életemet, amire nem is számítottam, amikor először léptem a matracra. A fizikai előnyökön túl az egész életszemléletemet is átformálta.
Az egyik legmélyebb változás, amit észrevettem az, hogy a jóga megtanított teret teremteni - mind az elmémben, mind a mindennapi életemben. Ez a tágasság lehetővé tette, hogy a helyzetek természetes módon alakuljanak az életemben, állandó irányítási vágy vagy beavatkozás nélkül. Azon kaptam magam, hogy türelmesebbé váltam, nyitottabb lettem olyan lehetőségekre, amelyeket korábban talán elszalasztottam volna. A jógafilozófia felnyitotta a szememet az életre.
A nem-ragaszkodás elve például segített abban, hogy a karrierem hullámvölgyeit szelídebb módon kezeljem. Már nem ragaszkodom olyan erősen a sikerekhez, és a kudarcok is kevésbé érintenek meg. Ez a változás olyan szabadságérzetet hozott, amiről korábban nem is tudtam, hogy hiányzik.
A kapcsolataimban az ahimszá (erőszakmentesség) gyakorlása elmélyítette az együttérzésre való képességemet. Elmélyültebb hallgatósággá váltam, jobban megértem mások nézőpontját, és kedvesebb lettem magammal is az önbizalomhiányos pillanatokban.
A jelen pillanat megélésének tudatosítása is sorsfordító volt számomra: régebben állandóan a jövő miatt aggódtam, vagy a múlton rágódtam, de a jóga szilárdabban lehorgonyzott a jelenben. Ez a tudatosság az életem minden területére átragadt - jobban összpontosítok a munkámban, teljesen jelen vagyok a szeretteim körében és jobban értékelem az élet egyszerű örömeit.
A jóga holisztikus megközelítése kiegyensúlyozottabb életmódhoz vezetett. Jobban összhangban vagyok a testem szükségleteivel, tudatában vagyok a gondolkodási mintáimnak és erősebb kapcsolatot érzek valami nálam nagyobb dologgal. Ez az kapcsolódás új célt és értelmet adott nekem. A jóga, a fizikai gyakorlásból fokozatosan egy létmóddá nőtte ki magát az életemben.
A jóga eszköz az élet sokoldalúságához, vele könnyebben és éleslátóbban létezem, folyamatosan új perspektívákat és lehetőségeket fedezek fel személyes utamon.
Alig várom, hogy két hétre Budapestre látogassak, és egy rövid hétvégénél hosszabb időt tölthessek a tanítványokkal. A november egy nagyszerű időszak lesz! Budapest egy gyönyörű történelmi város. Az őszi időjárás tökéletesnek tűnik a felfedezéséhez - nem túl meleg, de még mindig elég kellemes ahhoz, hogy élvezzük a szabadtéri tevékenységeket. Úgy hallottam, hogy a termálfürdőket kötelező meglátogatni, különösen a Széchenyi Gyógyfürdőt. Ez kellemes kikapcsolódásnak ígérkezik a jógaórák után. Ross Stambaugh
Ross budapesti programja
- Astanga Mysore-gyakorlás Ross Stambaughval - November 19 - december 1.
- Kartámaszok és fordított testhelyzetek - November 23.
- Hátrahajlítások jobban - November 30.
- Pránajáma - A jóga lélegzete - December 1.