VINYÁSZA JÓGAIRÁNYZATOK

Az astanga szanszkrit szó jelentése nyolc ág, Patandzsali nyolclépcsős jógarendszerére utal. Patandzsali Maharishi feltehetőleg az i.e. 2. században élt nagy indiai bölcs volt, aki megírta a Jóga Szútrákat. A tömör aforizmákban nyolc lépcsőből álló módszert javasol a jógagyakorlóknak, innen kapta nevét az astanga (nyolcágú) jóga.

A rendszer célja tehát a szamádhi állapotába jutás, az ezt elősegítő lépcsőfokok pedig a következők:

Ezek alapján az ászana csak piciny szelet az egészből, mégis rendkívül fontos szerepe van abban, hogy később tovább tudjunk lépni a további szintek irányába. Ekkor gyakorlatilag a test felkészítése zajlik az akár több óráig tartó stabil, kényelmes ülőhelyzet (lótusz, sziddhászana) fenntartására, amelyre a légző- majd meditációs gyakorlatok során nagy szükségünk lesz. A ma ismert astanga vinyásza sorozatokat Sri Krishna Pattabhi Jois tette világhírűvé, aki a legendás Sri Krishnamacharya tanítványa volt.

A vinyásza rendszer a mozgás és a légzés szigorú összhangját jelenti. Lényege az, hogy minden egyes ki- és belégzésre meghatározott mozdulatot végzünk, az ászanákat pedig öt vagy több légzésig tartjuk. A rendszer lelke az úgynevezett triszthána (a figyelem három fókusza), azaz az ászana, a hangos légzés és a dristi. Az ászanákat a bandhák teszik könnyeddé, stabillá és biztonságossá. A bandhák fizikai szinten izomzárakat jelentenek, a finom testen belül pedig a prána (életerő) szabályozását irányítják. A légzés hangja olyan, mint a tenger hullámainak morajlása illetve sokan Darth Vader légzéstechnikáját is felfedezni vélik benne. A dristi, a tekintet fókuszálása, megfelelő végrehajtásával nyugodt és tiszta elmével végezhetjük a sorozatokat. Az astanga vinyásza rendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk hetente hatszor.

A sorozatokat három csoportba soroljuk:

A szombat, illetve a teli- és újhold napjai (a holdnapok) hagyományosan pihenőnapok. A sorozat ászanái egymásra épülnek, ezért tradicionálisan a gyakorlás addig tart, amíg el nem jutunk addig a testhelyzetig, amelyet már nem tudunk végrehajtani, ekkor a levezetés után relaxáció következik. Ha elértünk odáig, hogy a sorozat minden ászanáját megfelelően el tudjuk végezni, a tanítónk engedélyével továbbléphetünk a következő sorozatra. Ezzel a módszerrel bármilyen adottságokkal rendelkező gyakorló részesülhet a rendszer jótékony hatásaiból, és nem utolsósorban elkerülhetőek a sérülések. Ezt az ún. Mysore-stílusú órákon lehetséges kivitelezni, ahol a vezetett órával ellentétben mindenki a saját légzésritmusára gyakorol, a tanár pedig lehetőséget kap arra, hogy mindenkinek az egyéni állapota szerint nyújtson segítséget. Egy nyugati astanga iskola órarendjében általában két óratípus található: a már említett Mysore- és a vezetett óra. Hagyományosan reggel, még napfelkelte előtt ideális megkezdeni a gyakorlást, manapság ezt (főként kezdetben) nehéz beilleszteni a mindennapokba. Érdekességként megemlíteném, hogy az indiai Mysore-ban, az astanga fővárosában a három legnagyobb jógaiskola közül mindössze egyikben tartanak vezetett órát, ott is csak heti egyszer. A vezetett óra elsődleges célja az ászanasorrend és az egyes ászanákat összekötő mozdulatok precíz elsajátítása. Mindenesetre óratípustól függetlenül ne lepődjünk meg, ha a tanártól finom vagy határozott érintéssel, testtel történő igazításokat kapunk, ez a stílus jellemzője. A tanár szakértő segítségével könnyebb a gyakorlónak megérteni az ászanák lényegét, a haladás irányát és elmélyülni bennük.

Összességében tehát az astanga jóga célirányos, lépcsőzetes rendszert kínál azok számára akik a test, az elme és a lélek egységének elérése felé törekednek.