Yat karoṣi yad aśnāsi yaj juhoṣi dadāsi yat yat tapasyasi kaunteya tat kuruṣva mad-arpaṇam Amit teszel, amit eszel, amit áldozol, amit adsz, amiért vezekelsz, Kunti fia, nekem tett felajánlásként végezd. - Bhagavad Gíta IX.27
Az élet értelme, hogy megszabaduljunk minden aljasságtól. Amikor az aljasság eltűnik, csak a szeretet marad. A szeretetet választani az aljasság helyett, egy jelentősségteljes, szép életnek az alapja. Az életünk célja, hogy emlékezzünk, kik is vagyunk valójában, hogy emlékezzünk a végtelen, mindent átható kapcsolatunkra a legfőbb forrással, Istennel. Ezt az emlékezést az Önvaló megismerésének, megvilágosodásnak, ébredésnek, vagy jógának hívják. Az ébredés akkor történik, amikor a lélek rájön, hogy nem csak egy bőrzsákba bújtatott egó, egy halandó test és elme, hanem Isten lakhelye is egyben.
Az élet teljes megélése, jelentéssel és céllal itatja át a mindennapjainkat. Isten a Szeretet, és ez a hatalmas szeretet ott él mindannyiunkban, mint Atman, a végtelen lélek. Megvilágosodottnak lenni annyit tesz, mint emlékezni Isten jelenlétére az életünkben. A Bhagavad Gítában Krisna azt az egyszerű tanácsot adja: “emlékezz rám mindenben, amit teszel. Mielőtt eszel, vagy iszol, ajánld fel nekem. Ajánld minden cselekedeted nekem és jelen leszek az életedben.”
Így tudjuk a fizikai létezésünket lépcsőfokról lépcsőfokra, tudatosan spiritualizálni. Minden pillanat, amit Istenre való emlékezéssel töltesz, megnyitja a lelked az Ő szeretetére és ebben a szeretetben minden lehetséges. A jógikus szentírások szerint Isten természete satchiddānanda (sat-chit-ananda) igazság, tudatosság és áldás, de leginkább áldás. Egy áldott, boldog ember belső, isteni fényt áraszt magából és természetéből fakadóan kedves másokhoz. Ez az áldott állapot Atmanból, a végtelen lélekből sugárzik és folyik keresztül az embereken, akik emlékeznek rá. Amikor másokkal kommunikálnak, az egy mágneses lélek és lelék közti interakció. Mély kapcsolódást keresnek a másikban. Nem gonosz lelkűek, önzőek, érzéketlenek, ítélkezőek, vagy egocentrikusak. Másközpontúak. Megértőek, barátságosak és melegszívűek mindenkivel. A puszta jelenlétük reményt és boldogságot hoz minden élethelyzetbe, finoman emlékeztetve ezzel másokat, hogy a boldogság egy lehetőség, mindenki emlékezhet, hogy kik vagyunk valójában.
Patandzsali Jóga Szútrái szerint az avidjá a legnagyobb akadály az emlékezésben. Az avidjá tudatlanságot jelent, a nem ismerését, vagy inkább elfelejtését lelkünk isteni, áldott természetének, a tagadását annak, hogy Isten bennünk él. Az avidjá más akadályokat is táplál bennünk, amik falakat emelnek a lelkünk köré és megnehezítik az igaz boldogság megtapasztalását. Patandzsali szerint, ezek az akadályok az asmitā (egoizmus, arrogancia), rāga(ragaszkodás), dveṣa (idegenkedés) és az abhiniveśāḥ (haláltól való félelem). A jóga gyakorlás segít túllendülni ezeken az akadályokon.
A jóga egy olyan praktikus tudomány, ami utat mutat a másokhoz és a világhoz való kapcsolódásban is. Ez a módszer arra ösztönöz, hogy javítsuk a környezetünkhöz való hozzáállásunkat, hogy szabadok legyünk a félelemtől a szenvedéstől és hogy megszabaduljunk a szamszara körforgásától. Az aszmitá ártatlanságot jelent és ez az első iránymutatás a jógiknak, akik szeretnék felfedezni, hogy hogyan tudnak a legjobban másokhoz kapcsolódni. Ez az egyik oka annak, hogy egy komolyabb spirituális gyakorló idővel vegán étrendre fog áttérni, mert nem szeretne hozzájárulni a tej- és a húsiparban történő mindennapos kegyetlenséghez. Egy észszerű, a környezetre tekintettel lévő diéta egy nagy lépés lehet a megtisztulás útján. Minden cselekedetünk számít. Bármit teszünk, az hatással lesz ránk. Ahogy másokkal bánunk, úgy fognak bánni velünk.
Semmink nincs, ami ténylegesen a miénk, csupán egy dolgot választhatunk meg szabadon, hogy hogyan bánunk másokkal. Egy boldog ember olyan ember, aki boldogságot teremt a környezetében. Mivel a boldogság bennünk lakozik, amikor másokat boldoggá teszünk, a belső kútból merítünk, ami a felszínre érve a környezetünk javát szolgálja. A boldogság felfedezésének folyamata teljesen átalakíthat bennünket, ahogy az ténylegesen elkezd áramlani rajtunk keresztül. Ha másoknak szenteljük életünket és közvetítjük Isten áldását ezen a világon, résztveszünk a “projektben” ami segít emlékezni arra, hogy kik vagyunk valójában, emlékeztet a kapcsolatunkra Istennel és a végtelen lelkünkkel. Két feladatunk van az életben: emlékezni Istenre és szeretetteljesnek lenni másokkal. (Ez a két dolog egyébként kéz a kézben jár egymással)
Ha elég bátrak vagyunk, hogy elengedjük az aljasságot, a panaszkodást, a hibáztatást és azt, hogy áldozatnak érezzük magunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy érezzük Isten könyörületét. Minden új pillanat friss és üde marad azon az úton, amin felfedezzük a boldogságot. Áldott, derűs, jelentősségteljes életet élünk. Van egy szanszkrit kifejezés azokra, akik ilyen felszabadult állapotban élik az életüket: jīvanmukta.
Forrás: jivamuktiyoga.com/fotm/the-meaning-of-life/ Fordította: Boér Péter