MYSORE-PROGRAM

Az astanga jóga egy nyolcágú jógarendszer, amelynek célja a test, az elme és a lélek egységének elérése. Az út hosszú és rögös lehet, amit az ászanák gyakorlásával kell kezdeni. Ezen speciális testhelyzetek gyakorlásával elérhetjük, hogy testünk erős és rugalmas legyen, ami alapul szolgál majd az astanga jógarendszerében történő továbblépésre. Maga az ászanagyakorlás igen kicsi része a teljes rendszernek, viszont nagyon fontos, kihagyhatatlan a „modern” nyugati ember számára, aki az életmódjából fakadóan igencsak elhanyagolja a fizikai testét.

Az astanga vinyásza jóga sajátossága, hogy az ászanagyakorlás által, nemcsak a fizikai test gyógyításán dolgozunk, hanem számos magasabb szintű ágat is előkészítünk, mint például a pránajáma, koncentráció vagy a meditációs tudatállapotot.

Az astanga vinyásza jógában az ászanákat tradicionálisan Mysore- (ejtsd: májszor) stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos vezetett órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Így az sem probléma, ha valaki rövidebben gyakorol (pl. kezdő gyakorlók), vagy ha valaki hosszabb időt tölt a teremben (pl. haladó gyakorlók) ugyanazon az órán.

A gyakorlás időpontja is meghatározott, a Mysore-órákat tradicionálisan reggel tartják. Ennek az az oka, hogy a jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra, vagy ehhez minél közelebbi időpont. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket. Az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz. Kezdetben a test kevésbé hajlékonynak tűnhet a reggeli órákban, de gyorsan alkalmazkodik az új rutinhoz.

Ehhez a hagyományos mysore-i oktatási módszerhez az is hozzátartozik, hogy mindenki rendszeresen gyakorol, a cél a heti hatszori gyakorlás; de a legtöbb gyakorló ezt csak fokozatosan éri el, vagy kevesebbszer gyakorol. A szombatok, illetve a teli- és az újhold, azaz a holdnapok pihenőnapok, valamint a hölgyeknél a menstruáció első három-öt napja. Ez elsőre igen nagy kihívásnak tűnik, de természetesen a jógában is a fokozatosság fontos eleme a zavartalan fejlődésnek. A tanár figyeli a gyakorlók előrehaladását, és ha a tanítvány készen áll, akkor újabb ászanákat kap, amelyeket hozzá kell fűznie a többihez.

Látszik, hogy nagy elkötelezettséget és komoly fegyelmet kíván ez az irányzat. Azonban az astanga vinyásza jóga ezen keretek között képes kifejteni teljesen az áldásos hatását. Amellett, hogy a gyakorlás fenntartásához automatikusan egészségesebb életmódra váltanak a gyakorlók (könnyű étkezések, korai fekvés és kelés, rendszeres életritmus), az elme is fokozatosan átalakul. A Mysore-gyakorlás szinte rákényszerít minket, hogy őszinték legyünk önmagunkkal, szembesít a hibáinkkal, amelyek akadályt képeznek a spirituális úton, és eszközként szolgál a leküzdésükhöz.