ÖSZTÖNDÍJ

A BandhaWorks ösztöndíjjal kapcsolatos élményeim olyannyira frissek, hogy e levél írásának napján vettem részt az utolsó ösztöndíjas órámon. Januárban gyakorlatilag teljesen kezdőként érkeztem, nem tudtam sokat a jóga különböző tradícióiról, és az azok közti különbségekről, ám úgy gondolom, hogy a lehető legjobb helyre kerültem, az astanga nagyon hamar a szívemhez nőtt. Az egész a kezdő tanfolyammal kezdődött, amiben nagyon tetszett, hogy nem kizárólag az ászanák gyakorlásáról szólt, a jóga más ágairól és a jógikus életmód egy-egy aspektusáról is tájékozódtunk. Nem kellett sok idő, hogy megtapasztaljam, miért a kora reggel a legalkalmasabb napszak a gyakorlásra, az esti tanfolyami órákon többször is éreztem, hogy nem tudok kellőképpen koncentrálni, az aznap történtek eltelítették az elmém. A reggeli Mysore órák viszont hamar napjaim meghatározó részévé váltak. Ezúton is szeretném megköszönni Nektek a rengeteg támogatást és figyelmet, amit a három hónap alatt kaptam. A megszavazott bizalmat odaadó gyakorlással igyekeztem meghálálni, nagyon remélem, hogy ez látszott is. Olyan tudással és élményekkel gazdagodhattam, amelyek életem végéig elkísérnek majd. A Mysore órákon megtapasztaltam, mi is az a (számomra eleinte képzavarnak ható) mozgó meditáció, az otthoni ászanagyakorlásom pedig új dimenzióba lépett az órákon szerzett tapasztalatok és útmutatás által. De a rendszeres gyakorlás jótékony hatásai a mindennapokban is megmutatkoztak: az életmódbeli pozitív változásokon át, amik közül a tudatosabb, rendszeresebb táplálkozást és az egészségesebb bioritmus kialakítását emelném ki, egészen az önismereti fejlődésig. Jobban összhangba kerültem a testemmel, megtanultam felismerni annak apró jelzéseit is, ráadásul még az évtizedes „jó” ismerős, a téli megfázás is elkerült. Ami a legjobban meglepett, az a közösségi élmény, amit reggelente kaptam. Úgy váltak életem fontos szereplőivé a nap, mint nap velem egy időben gyakorlók, hogy a szóbeli kommunikáció egymás alkalmankénti üdvözlésében merült ki. Noha rengeteget haladtam az úton, az általam kitűzött cél még messze van. És habár nagyon eltökéltnek érzem magam, a fejlődésem irama bizonyosan visszaesne, ha ezentúl csakis otthon folytatnám a gyakorlást. Objektíven nézve a diák havibérletet egyáltalán nem találom drágának, jelenlegi helyzetemben azonban mégsem tudnám jó érzéssel kiadni rá a pénzt. Az ösztöndíj újbóli elnyerése hatalmas lökést adna a nyári időszakra – amikor is mindenképp az önálló, otthoni gyakorlásra leszek szorítkozva, mivel nem fogok sokat Budapesten tartózkodni. Szeptembertől pedig, ha minden jól megy, és lesz saját keresetem, már könnyű szívvel ruházhatok be egy bérletre, amit az elmúlt három hónap után sehol máshol nem tennék meg szívesebben, mint a BandhaWorks-ben.

Megszületünk, tanulunk, dolgozunk és meghalunk. Ez a demokratikus változat. Azt gondoltam, tartalmas, pozitív irányba törekvő életet éltem huszonkét évig. Gyermekkorom óta terveim voltak, folyamatos, változatos mozgásban volt az életem. Tanulmányok, művészet és jött a jóga. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy megtalált. Talán újra. Érdekesnek és közelinek éreztem, feltétel és gondolkodás nélkül kezdtem el az energiám a jóga felé fordítani. Amikor a leginkább feltöltött állapotomban voltam, szinte az utolsó pillanatban, mit sem sejtve kíváncsiságtól csillogó szemmel kerültem a Bandha Worksbe egy ösztöndíjjal. Magam sem értettem hogyan és miért, annak ellenére, hogy nem voltam gyakorlott jógázó és a fizikai testem sosem örvendezett bárminemű aktív mozgás hatására, másnap már a Mysore típusú órán találtam magam. Gyakorlásról gyakorlásra újraértelmezem a létem alapelvét. Megszülethetek, elkezdtem érezni a fizikai testem bizonyos részeit, amikről nem tudtam, hogy léteznek. Tanulhatok, a kitartásról, a koncentrációról, fegyelemről, feltétel nélküliségről és rengeteg dolgom van azóta. A mindennapjaimat kezdi betörni. Minden mozgásommal dolgom van. Megfigyelés és alázat. A gyakorlás nem csak a reggeli bioritmusom változtatta meg. Mélyen beleásta magát a vitális és mentális részeimbe is. Újra és újra megkérdőjeleződik a cselekvéseim helyessége. Most már egy teljesen más értékrend szerint. Gyötrelmes és hosszú de azt gondolom a legjobb út nyílt meg előttem. Őszinte hálát és szeretet érzek, hogy elindulhatok rajta. A motiváló szavak, a segítő és fájdalmas igazítások, a mélyreható tekintetek amiket az ösztöndíjjal kaptam az egyik legnagyobb ajándék amire emlékszem. A Bandha Works egy hely, nem Budapesten, nem egy távoli perspektívás rendszerben, hanem mélyen Önmagunkban, ahova eljutunk, ha miután felismertük, a bejáratnál el is hagytuk az Egonkat. A Bandha Worksben megszületünk, tanulunk és esélyt kapunk egy más folytatásra.

Ösztöndíjjal a lelkem körül. Véget ért az ösztöndíjas időszak, melynek igazán méltó lezárása volt a Harmony Slaterrel töltött Mysore hét. Hogy mi változott a három hónap alatt? Az alázat, a törekvés, hogy minden reggel kidörzsöljem a csipát a szememből és elinduljak a shalába, hogy leteríthessem a matracot. A testtudat – mely folyamatosan változik így is. A nyaksérülésem megmutatta a határaimat és azt is, hogy tiszteljem a testemet. A kényszerpihenő türelemre, megértésre tanított – habár az önmagam irányában tanúsított türelemmel, szeretettel még bőven van mit dolgoznom. Megtapasztalhattam a bandhás közösség erejét. Néha az embereket már az is össze tudja kovácsolni, hogy reggelente együtt szívják magukba a füstölővel keveredő izzadság szagát és együtt emelik imatartásba a kezüket a mellkasuk előtt – de a bandhában a közösség ennél is sokkal többről szól. Közös imádságról (kirtan), közös evésről, közös sírásről és nevetésről. Tudjuk és érezzük, kinek milye fáj, milyen nehézségen megy keresztül kivül és belül. Szerencsés vagyok, mert a három hónap alatt olyanoktól tanulhattam, mint Dani, István, Harmony és Russell; ki szigorral, ki kedves, de erőteljes ‘igazítással’ mutatta az utat a legnagyobb mesterem – önmagam felé. Igaz az, amit minden régebben gyakorlótól hallani: van egy időszámítás, ami véget ér akkor, amikor a matracodat az első Mysore-on leteríted. És van egy másik, ami ugyanekkor elkezdődik..és végigkísér a hátralévő életeden. Namasté, Dorka.

Életem viharos kiszámíthatatlansága után egyszer csak ott találom magam a BandhaWorks bejáratában. Három hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a reggeleim egyik legfelemelőbb pontja a megérkezés lesz. Nem csak fizikai értelemben. Ott bent, a szantálfa illatú levegőben szinte tapintható a pozitív energia. Rádöbbenhetsz, hogy bármi történik veled vagy benned, a matracon egy dolog számít, Te. Törekvéseim alatt tapasztaltam kudarcot, fájdalmat, félelmet, viszont feloldozást és megnyugvást is. A kezdeti kíváncsiság átalakul elhivatottsággá, a figyelmetlenségből fegyelem, a szemtelenségből tisztelet lesz. Egyik nap felfedezek magamban valakit, akit szerethetek, máskor legyőzöm a lehetetlent. Aztán a gyakorlás kilép az iskola falai közül és kezd befolyni a mindennapjaimba. A jama és nijama tételei megkérdőjeleztetik velem eddigi életem döntéseit, megfigyelésre késztetnek. A vihar után jön a béke, melyet tárt karokkal ölelek fel.

Kedves Bandha Works csapat! Szeretném nektek megköszönni, hogy részt vehettem a jóga ösztöndíj programban. Már nagyon szükségét éreztem a változásnak, arról viszont álmodni sem mertem, hogy ilyen mértékben átalakulhat az életem. Problémáim voltak a munkakereséssel, az egyetem befejezése elhúzódott, a családdal való viszonyom zavaros volt, és képtelen voltam kilépni a nem működő párkapcsolatból. A megrekedt élethelyzetben menekülő utat használtam, ugyanis más tudatállapotban ezek a problémák és a hátterükben meghúzódó lelki sérülések megszűntek. A gyakorlás rendszeresebbé válása egy érzelmileg felkavart időszakot hozott magával, ami az önmagamhoz való őszinteségre, majd cselekvésre késztetett. Egyszer csak elkezdett tisztulni a kép. Tényleg minden jött magától. Jól ki van találva ez a rendszer. ☺ A változásnak külső megnyilvánulásai is voltak. Ez alatt értem az új munkát, a költözést, az egyetemmel szemben megszűnő kötelezettségeket és a tiszta életet. Viszont sokkal fontosabb az, ami belül történt. Korábban úgy gondoltam, hogy a fájó érzések kimutatása és megélése a gyengeség jele. Rosszul gondoltam. A valódi bátorság ezek felvállalásához kell, akár annak árán, hogy érzelmileg kiszolgáltatjuk magunkat és megsérülünk. Ez a felismerés segített feloldani az apukám és köztem fennálló rossz viszonyt. Nem gondoltam volna, de a személyesen megtapasztalt pozitív változások hatással vannak a környezetem gondolkodására és életére, ami fantasztikus. Hihetetlen, de az odaadás és a hála érzése a mindennapjaim része lett. Visszataláltam Istenhez (vagy nevezzük bárminek). Köszönöm Nektek a segítséget és az odafigyelést, Eszter.

A BandhaWorks ösztöndíjjal kapcsolatos élményeim olyannyira frissek, hogy e levél írásának napján vettem részt az utolsó ösztöndíjas órámon. Januárban gyakorlatilag teljesen kezdőként érkeztem, nem tudtam sokat a jóga különböző tradícióiról, és az azok közti különbségekről, ám úgy gondolom, hogy a lehető legjobb helyre kerültem, az astanga nagyon hamar a szívemhez nőtt. Az egész a kezdő tanfolyammal kezdődött, amiben nagyon tetszett, hogy nem kizárólag az ászanák gyakorlásáról szólt, a jóga más ágairól és a jógikus életmód egy-egy aspektusáról is tájékozódtunk. Nem kellett sok idő, hogy megtapasztaljam, miért a kora reggel a legalkalmasabb napszak a gyakorlásra, az esti tanfolyami órákon többször is éreztem, hogy nem tudok kellőképpen koncentrálni, az aznap történtek eltelítették az elmém. A reggeli Mysore órák viszont hamar napjaim meghatározó részévé váltak. Ezúton is szeretném megköszönni Nektek a rengeteg támogatást és figyelmet, amit a három hónap alatt kaptam. A megszavazott bizalmat odaadó gyakorlással igyekeztem meghálálni, nagyon remélem, hogy ez látszott is. Olyan tudással és élményekkel gazdagodhattam, amelyek életem végéig elkísérnek majd. A Mysore órákon megtapasztaltam, mi is az a (számomra eleinte képzavarnak ható) mozgó meditáció, az otthoni ászanagyakorlásom pedig új dimenzióba lépett az órákon szerzett tapasztalatok és útmutatás által. De a rendszeres gyakorlás jótékony hatásai a mindennapokban is megmutatkoztak: az életmódbeli pozitív változásokon át, amik közül a tudatosabb, rendszeresebb táplálkozást és az egészségesebb bioritmus kialakítását emelném ki, egészen az önismereti fejlődésig. Jobban összhangba kerültem a testemmel, megtanultam felismerni annak apró jelzéseit is, ráadásul még az évtizedes „jó” ismerős, a téli megfázás is elkerült. Ami a legjobban meglepett, az a közösségi élmény, amit reggelente kaptam. Úgy váltak életem fontos szereplőivé a nap, mint nap velem egy időben gyakorlók, hogy a szóbeli kommunikáció egymás alkalmankénti üdvözlésében merült ki. Noha rengeteget haladtam az úton, az általam kitűzött cél még messze van. És habár nagyon eltökéltnek érzem magam, a fejlődésem irama bizonyosan visszaesne, ha ezentúl csakis otthon folytatnám a gyakorlást. Objektíven nézve a diák havibérletet egyáltalán nem találom drágának, jelenlegi helyzetemben azonban mégsem tudnám jó érzéssel kiadni rá a pénzt. Az ösztöndíj újbóli elnyerése hatalmas lökést adna a nyári időszakra – amikor is mindenképp az önálló, otthoni gyakorlásra leszek szorítkozva, mivel nem fogok sokat Budapesten tartózkodni. Szeptembertől pedig, ha minden jól megy, és lesz saját keresetem, már könnyű szívvel ruházhatok be egy bérletre, amit az elmúlt három hónap után sehol máshol nem tennék meg szívesebben, mint a BandhaWorks-ben.