ÁKOS

1995.12.22-én, egy újhold éjszakáján születtem. Nagyon jó gyerekkorom volt, mégis mindig azt vártam: mikor növök végre fel?

17 évesen, egy amerikai futball edzőtáborban meditáltam először – és az élmény teljesen magával ragadott. (Köszönöm, Lajos!) Éveken keresztül iskola után napi 1–2 órát feküdtem hanyatt, lassítottam a légzésemet, és próbáltam kiüríteni az elmém. A célom az volt, hogy megszűnjön a testérzetem, és átkerüljek egy olyan világba, ahol olyan álmot teremthetek magamnak, amilyet csak akarok.

Nagyon szerettem a küzdősportokat, különösen a brazil jiu-jitsut, de az egyetem alatt a mozgás inkább saját testsúlyos és konditermi edzésekre korlátozódott. Ez azonban sosem volt több puszta érdekviszonynál.

Villamosmérnökként, majd gazdaságinformatikusként végeztem. Akkoriban a fő fókusz a karrierépítésen és a szórakozáson volt. Egyre erősebb feszültséget éreztem a külső és a belső világom között. Válaszokat keresve kezdtek el foglalkoztatni a keleti filozófiák, különösen a buddhizmus. Elkezdtem ülve meditálni. A célom az lett, hogy bármilyen külső hatás ellenére stresszmentes és boldog maradjak belül.

Az első ászanaélményem 2023-ban volt egy Bikram jógaórán. (Köszönöm, Melinda!) Itt kezdtem felfigyelni arra, hogy a légzés sokkal több, mint egy praktikus fókuszpont.

2024 januárjában kezdtem el a kezdő ashtanga tanfolyamot a Bandha Worksben. (Köszönöm, Noémi!) Drámai fordulatok sorozata hozott vissza a fejemből a testembe. (Köszönöm, István!) Alázatra tanított meglátni, mi az, ami valóban jó nekem, és mi az, amivel ártok magamnak.

Már nem akartam többé álomvilágban élni, és a saját akaratom fogja lenni. Szerettem volna felébredni. Megismerni a valóságot. Az élet fáját. Vele született természetét. Forró csókját, hűs leheletét. A holdat és a napsütést. Spirituális magaslatok hajszolása helyett a szívemhez méltó életet élni.

Erről szól a gyakorlásom. És erre inspirál az asszisztálás.