ESZTER

Foglalkozásomat tekintve nyelvész-irodalmár-esztéta vagyok, de szeretem magamat kalandorként jellemezni. Az életem különböző szakaszaiban bekövetkezett változásokra, kivétel nélkül mindig egy pulzáló, belülről jövő kíváncsiság indított, így volt ez a jóga esetében is.

2013 és 2016 között heti 3 alkalommal hatha jógáztam, majd 2016-ban eljutottam Indiába, ahol megszületett bennem az elhatározás, hogy mélyebben megértsem a bennem és körülöttem zajló eseményeket, így olyan rendszert kerestem, ami ehhez a leginkább hozzásegíthet. Korábban ezt a nyelvek (spanyol, angol), az irodalom és a filozófia biztosították számomra, de a Diwali napjaiban megismert varanasi halottégető ghatokon egy zsigeri érzés azt tudatta velem, hogy a valódi tapasztalás nyelve a test-elmében rejtőzik – ennek felfedése pedig csak rendszeres jógagyakorlás útján valósulhat meg. Ezt követően iratkoztam be a kezdő astanga tanfolyamra a Bandha Worksbe.

Tisztán emlékszem az első „chaturanga élményemre”, ahol ezt mondtam magamban: „azért remélem, ilyen nem sokszor lesz benne”. Hasonlóan kiemelkedő pillanat volt a śīrṣāsana (fejenállás), amit a kurzuson valamennyien együtt csináltunk – teljesen biztos voltam benne, hogy eldőlök és velem együtt mindenki más is, egymás után, vagy egyszerre, de lelki szemeim előtt a katasztrófa garantált volt. Az első esetben reményeim szertefoszlottak, a másodikban igazam lett. A tanfolyam vége felé István említette, hogy ezután már el lehet kezdeni a Mysore típusú gyakorlást is, heti háromszor, reggel 6-tól, lehetőség szerint éhgyomorra. Egy évig halogattam ezt a döntést, mert mind a három kitétel abszurdnak tűnt.

2017-ben „véletlenül” láttam, hogy Saraswati Jois astanga workshopot tart a Magnet Házban – ezt jelnek vettem és elmentem rá. Az a heti 6 alkalom (reggel 7 órás kezdéssel és 100%-os túlélési aránnyal) végül arra késztetett, hogy visszamenjek a Bandha Worksbe. Mysore típusú gyakorlásom azóta töretlen. Az ezt követő években váltakozva gyakoroltam a Bandhában (amikor Budapesten voltam) és egyedül (a Covid alatt és az utazásaim idején). Ebben az időszakban több remek guruval is gyakorolhattam, mint: Santina Giardina-Chard, Hamish Hendry, Harmony Slater, Molnár Réka, Ross Stambaugh, Vedanta és SarathJi.

GuruJi Pattabhi Jois szerint: „Practice and all is coming” – és ezzel teljes mértékben egyetértek.

Az astanga jóga számomra odaadás, elköteleződés, belső erő és fegyelem. Ezen kívül irreális jelenidő is: tükör, melyben ott látom magam, ahol egyszerre létezem is meg nem is – a felszín alatti önvaló visszaverődése, mely lehetővé teszi a valódi látást. Egyben pedig „a negyed centi terének” újraértelmezése, egy egyszerre elfogyó és teremtődő hely, mely negyed centinként részecskéire bomlik, hogy új, belső csatornákat nyisson meg és egy állandóan rezgő, felfelé emelkedő spirál útján vezessen az ismeretlenbe.

Ez az a kaland, amit (jelen) életem végéig szeretnék űzni.