ESZTER

Foglalkozásomat tekintve nyelvész-irodalmár-esztéta vagyok, emellett jelenleg klinikai és egészségpszichológia mesterképzésen mélyítem a tudásomat. Bár a hivatásaim sokfélék, a közös nevező bennük mégis a bennem élő kalandor, aki folyton új dimenziókat keres. Az életem különböző szakaszaiban bekövetkezett változásokat kivétel nélkül ez a pulzáló, belülről jövő kíváncsiság indította el – és ugyanez a hajtóerő vezetett el a jógához is.

2013 és 2016 között heti három alkalommal hatha jógáztam, majd 2016-ban eljutottam Indiába. Ott született meg az elhatározás, hogy mélyebben megértsem a bennem és körülöttem zajló folyamatokat: Varanasi halottégető ghatjain megélt pillanatokban, a Diwali idején egy zsigeri érzés rádöbbentett: a valódi tapasztalás nyelve a test és az elme egységében rejtőzik, ennek feltárása pedig a rendszeres jógagyakorláson keresztül vezet. Hazatérve beiratkoztam a kezdő astanga tanfolyamra a Bandha Worksbe.

Az első „chaturanga élményemnél” még csendben reménykedtem, hogy ez a mozdulat nem válik rendszeressé az életemben. A fejenállásnál (śīrṣāsana) pedig – amit a csoporttal együtt próbáltunk ki – szinte biztos voltam a kollektív dominóeffektusban. Az első gondolatomat gyorsan felülírta a valóság, a második sejtelmemben viszont láttam némi visszaköszönést. Amikor a tanfolyam végén István felvetette a Mysore típusú gyakorlás lehetőségét – heti háromszor, reggel 6-tól, éhgyomorra –, egy teljes évig halogattam a döntést: mindhárom elvárást komoly kihívásnak éreztem.

A fordulatot 2017 hozta el, amikor „véletlenül” megláttam, hogy Saraswati Jois workshopot tart a MagNet Házban. Jelnek tekintettem, és elmentem. Az a heti 6 napos intenzív tapasztalás végül visszavezetett a Bandha Worksbe, a Mysore gyakorlásom pedig azóta is töretlen. Az ezt követő években váltakozva gyakoroltam a Bandhában (amikor Budapesten voltam) és egyedül (a Covid alatt és az utazásaim idején). Ebben az időszakban több remek guruval is gyakorolhattam, mint Santina Giardina-Chard, Hamish Hendry, Harmony Slater, Molnár Réka, Ross Stambaugh, Vedanta és SharathJi.

GuruJi Pattabhi Jois szavaival élve: „Practice and all is coming” – ezzel a gondolattal ma már teljes mértékben azonosulni tudok.

A pszichológiai tanulmányaim és a mindennapi matracra lépés számomra gyönyörűen kiegészítik egymást. Az astanga jóga egyszerre odaadás, elköteleződés, belső erő és fegyelem. Egyfajta irreális jelenidő és tükör, amelyben ott látom magam, ahol egyszerre létezem és nem létezem – a felszín alatti önvaló visszaverődése, ami utat nyit a valódi látáshoz. Újraértelmezi a „negyed centi terét”: egy egyszerre elfogyó és teremtődő helyet, amely negyed centinként részecskéire bomlik, hogy új belső csatornákat nyisson meg, és egy állandóan rezgő, felfelé emelkedő spirálon vezessen az ismeretlen felé.

Ez az a kaland, amit a jelenlegi életem végéig szeretnék folytatni.