VINYÁSZA JÓGAIRÁNYZATOK
Astanga
Vinyásza Krama
Viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét
Óh, jógi, ne végezz ászanát vinyásza nélkül
Jóga Korunta - Vámana Risi
A nyolcágú jógarendszer
Az astanga szanszkrit szó jelentése nyolc ág, Patandzsali nyolclépcsős jógarendszerére utal. Patandzsali Maharishi feltehetőleg az i.e. 2. században élt nagy indiai bölcs volt, aki megírta a Jóga Szútrákat. A tömör aforizmákban nyolc lépcsőből álló módszert javasol a jógagyakorlóknak, innen kapta nevét az astanga (nyolcágú) jóga.
-
Jama
-erkölcsi előírások
-
Nijama
-önfegyelem gyakorlása
-
Ászana
-jógatesthelyzetek gyakorlása
-
Pránájáma
-légzés szabályozásának gyakorlása
-
Pratjáhára
-érzékszervek befelé fordítása
-
Dháraná
-tartós koncentráció
-
Dhjána
-megszakítás nélküli meditáció
-
Szamádhi
-megvilágosodás
Ászanák: Az astanga jóga alapjai
Ezek alapján az ászana csupán egy kis szelet az egészből, mégis rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy jógagyakorlásunk kellően megalapozott legyen, és továbbléphessünk a következő szintek felé.
Ekkor gyakorlatilag a test felkészítése zajlik az akár több óráig tartó stabil, kényelmes ülőhelyzet (lótusz, sziddhászana) fenntartására, amelyre a légző- majd meditációs gyakorlatok során nagy szükségünk lesz. A ma ismert astanga vinyásza sorozatokat Sri Krishna Pattabhi Jois tette világhírűvé, aki a legendás Sri Krishnamacharya tanítványa volt.
Az ászana gyakorlás technológiája
A vinyásza rendszer a mozgás és a légzés szigorú összhangját jelenti. Lényege az, hogy minden egyes ki- és belégzésre meghatározott mozdulatot végzünk, az ászanákat pedig öt vagy több légzésig tartjuk.
A rendszer lelke az úgynevezett triszthána - figyelem három fókusza - , azaz az ászana, a hangos légzés és a dristi. A légzés hangja olyan, mint a tenger hullámainak morajlása, és a rá irányuló koncentráció egy pratjáhára technika, amely segít befelé fordítani figyelmünket. A dristi, a tekintet fókuszálása, megfelelő végrehajtásával nyugodt és tiszta elmével végezhetjük a sorozatokat.
Az ászanákat a bandhák teszik könnyeddé, stabillá és biztonságossá. A bandhák fizikai szinten izomzárakat jelentenek, a finom testen belül pedig a prána (életerő) szabályozását irányítják. Az astanga vinyásza rendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk hetente hatszor.
Ászana sorozatok
-
Jóga Csikitszá
-a fizikai test rendbetételére szolgál
-
Nádi Sódhana
-az idegrendszer tisztítását végzi
-
Szthira Bhága A, B, C, D
-az előző sorozatok hatásainak elmélyítését szolgálja
Astanga Mysore-program működése
A sorozatok ászanái egymásra épülnek, ezért a tradicionális gyakorlás szakképzett oktató segítségével addig tart, amíg el nem jutunk ahhoz a testhelyzethez, amelyet már nem tudunk végrehajtani. Ezt szaknyelven az 'utolsó ászanánknak' nevezzük, amelyet többször is megismételhetünk, hogy fejlődjünk benne. Ezzel a módszerrel bármilyen adottságokkal rendelkező gyakorló részesülhet a rendszer jótékony hatásaiból, és nem utolsósorban elkerülhetőek a sérülések.
Ezt az ún. Mysore-stílusú órákon lehetséges kivitelezni, ahol a vezetett órával ellentétben mindenki a saját légzésritmusára gyakorol, a tanár pedig lehetőséget kap arra, hogy mindenkinek az egyéni állapota szerint nyújtson segítséget.
A szombat, illetve a teli- és újhold napjai ( a holdnapok ), továbbá a hölgyeknél a menstruáció első három napja - hölgynapok - hagyományosan pihenőnapok.
Hagyományosan reggel, ideális esetben még napfelkelte előtt, gyakoroljuk az ászanákat, így a gyakorlás jótékony hatása az egész napunkra kihat. Eleinte ez nehéz lehet egy kezdő gyakorló számára, de idővel megszokható, és természetesen beilleszkedik a mindennapokba.
Egy tradicionális astanga iskola órarendjében két óratípus található: a már említett Mysore- és a vezetett óra . A vezetett óra elsődleges célja az ászanasorrend és az egyes ászanákat összekötő mozdulatok – vinyásza – precíz elsajátítása, valamint a megfelelő ritmusú gyakorlás kialakítása.
A fenti óratípusokat kiegészíti a havonta megrendezett astanga konferencia is, ahol a program résztvevői feltehetik kérdéseiket, valamint van idő és tér az astanga jóga elméletéről beszélgetni.
Összességében tehát az astanga jóga célirányos, lépcsőzetes rendszert kínál azok számára akik a test, az elme és a lélek egységének elérése felé törekednek.
A vinyásza krama jóga a fizikai és spirituális önfejlesztés ősi útja, amely egyesíti a tanulást, a gyakorlást és a tanítást. A rendszer egyedi módon közelíti meg a jógászanát (jógapozíciókat). A test, az elme és a légzés működését időben összehangolja, ezáltal a gyakorló megtapasztalhatja az ászanázás valódi örömét.
A szanszkrit vinyásza szó "vi" előtagja "változatot" jelent, a "nyásza" utótag pedig azt, hogy „előírt feltételek között” , tehát a teljes vinyásza szóösszetétel a mozdulat és légzés összhangjára vonatkozik, a "krama" szó jelentése pedig módszertan.
A stílus jellegzetessége, hogy minden egyes mozdulatot megfelelő vinyászával kell kivitelezni, tehát az ászanákat légzéssel összehangolt összekötő elem fűzi össze. Az elme szintén szorosan követi a lassú, egyenletes és hangos jógalégzést; ezáltal megvalósul a jóga valódi célja: a test és elme leigázása. Talán a legismertebb példa az astanga vinyásza jóga hat sorozata, amelyek szintén a vinyásza krama rendszerbe tartoznak.
A vinyásza krama pontosan követi a klasszikus jóga definícióját. A jógát általában kétféleképpen definiálják: egyesülésnek (jukti) vagy belső békének (szamádhi). A légzést igaként felhasználva a vinyásza krama jóga összehangolja a testet és az elmét, ezáltal létrejön az egyesülés. Emellett, mivel az elme követi a mély és egyenletes légzést, kitartó gyakorlással végül a legmagasabb szintű béke (szamádhi) is elérhető.
Krishnamacharya hagyatéka
A legendás jógi, Sri. T. Krishnamacharya hozta vissza ezt a jógatípust a köztudatba. Az 1930-as években írta meg a Jóga Makaranda (A jóga nektárja) című művét, amelyben bemutatja a vinyásza krama rendszert. A többszáz létező vinyászasorozat közül csupán néhányat ismertet benne, de ne gondoljuk, hogy az elnevezés csak ezekre a konkrét sorozatokra vonatkozik. A mester könyvéban megemlíti, hogy tanárától körülbelül 700 ászanát tanult, amiből az következik, hogy a Jóga Makaranda csak egy kis ízelítő a teljes rendszerből.
Spirituális háttér
Krishnamacharya szerint a vinyásza krama három fő aspektusa a vinyásza csikitszá, a vinyásza sakti és a vinyásza adhjátmiká. A vinyásza csikitszá a jóga terápiás megközelítése, a vinyásza sakti az erőt növeli, a vinyásza adhjátmiká pedig közelebb viszi a gyakorlót kezdetben a finomfizikai elemekhez, később Istenhez. Az utóbbi módszer nem is egy adott technika, inkább a gyakorláshoz való hozzáállás. Tehát az első két technika gyakorlása közben elkezdünk odaadást mutatni a legfensőbb valónk iránt. Ezt bhakti jógának is nevezik, az odaadás jógájának. Ez sosem passzív meghódolás, sokkal inkább pozitív hozzáállás az összes egyéni lélekhez, mindenben és mindenkiben az isteni szikra észrevétele.
A vinyásza krama jellemzői
A jógászanák megvalósításával kapcsolatos feltételek Patandzsali Jóga Szútrák című műve alapján a következők:
Stabilitás (szthira)
Ahhoz, hogy egy testhelyzetet jógászanának nevezhessünk, gyakorlóját képessé kell tennie arra, hogy stabil maradjon, legyen szó akár egyszerű állóhelyzetről akár fejállásról.
Kényelem (szukha)
Az elmét a légzésre összpontosítjuk, ezzel biztosítjuk, hogy rendkívül örömteli és ellazult állapotban maradjunk a gyakorlás során.
Egyenletes és lassú légzés (prajatna szithila)
Ezt a módszert Patandzsali a gyakorlás megkönnyítése érdekében javasolja. A prajatna (törekvés, erőfeszítés) itt a dzsívána prajatnára (élni akarásra) vonatkozik, amely itt nem más, mint maga a lélegzés. Ez a feltétel megszabja, hogy a gyakorlás alatt a légzésnek egyenletesnek és lassúnak kell maradnia. Ezért, amikor helyesen jógázunk, nem szabad erősen zihálnunk. Az aerob sportokkal ellentétben (amelyeknek szintén megvan a maga haszna) sem a légzés sebessége, sem a pulzusszám nem emelkedhet. A normál légzés sebessége 15-20 légzés percenként. Mivel a mozdulatok lassúak a vinyásza jógában, ezért a légzés sebességét is csökkenteni kell. Ideális esetben egy perc alatt legfeljebb ötször, hatszor lélegzünk.
Pulzusszám a vinyásza jógában
A vinyásza jóga gyakorlása alatt hangos légzést kell végeznünk, mivel ezzel automatikusan szabályozzuk a légzést. Ha a sorozat számos vinyászájának végzése közben a gyakorló úgy érzi, hogy túlterhelte magát, és nehéz lélegeznie, akkor pár perc pihenőt kell tartania, amíg helyreáll a légzése. A vinyásza rendszerben gyakorlók gyakran azt veszik észre, hogy az idő múlásával egyre lassul a légzésük a mindennapokban is, ezáltal az elméjük is nyugodtabb és derűsebb lesz. Vannak jógik, akik akár az egy teljes óráig tartó gyakorlásuk során végig tudják tartani a percenként négy légzést. Számukra még a legnehezebb pózok is mélyen relaxálóak.
Az elme fókuszálása a légzésre
Az elménket a légzésre kell fókuszálnunk a vinyásza gyakorlás alatt. Ha az elménk elkalandozna, gyengéden vissza kell vezetni a légzéshez. Szerencsére az emberek többsége könnyűnek találja a légzésre való figyelést, ezáltal élvezi a gyakorlást.
Krishnamacharya mindig a vinyásza krama elveit alkalmazta az ászanatanítás során, soha nem tanított különálló ászanákat vinyásza és légzés nélkül. Ez a kulcsa a vinyásza krama tanításának: a lassú, egyenletes légzés fennartása, és az ászanák széles skálájának ismerete.
A jóga terápiás hatása csak megfelelően felkészült tanár segítségével érvényesülhet, aki ki tudja választani az ászanák skálájából a legmegfelelőbbet a gyakorló szükségleteinek megfelelően.