Az astanga jógát sokan egy dinamikus, fizikailag folyamatos kihívást jelentő ászanagyakorlásként ismerik. Gyakorlóként és tanárként azonban egy idő után világossá vált számomra, hogy a módszer valódi ereje nem csupán az intenzív ászanagyakorlásban rejlik. Legalább ilyen fontos – ha nem még fontosabb – az a rendszer, amelybe a gyakorlás beágyazódik, és az a szemlélet, amelyet Patandzsali a Jóga Szútrákban letisztultan megfogalmaz.

“A tudat stabilitásának szilárd alapja a hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül végzett gondos gyakorlás. - Patandzsali Jóga Szútrák I.14”

Az astanga jóga tradicionálisan heti hat nap gyakorlást jelent. Ez már önmagában is nagy elköteleződést kíván, a hatása azonban messze túlmutat a jógaszőnyegen. Egy ilyen gyakorlási rend óhatatlanul átalakítja a mindennapi élet ritmusát, és közelebb hangol a természet ritmusához: a nap keltéhez és nyugtához.

Ha reggel szeretnél gyakorolni, akkor időben kell lefeküdnöd. Ha időben szeretnél kelni, az esti programjaidat is alaposan mérlegelned kell. Ha pedig fizikai síkon is a maximumot szeretnéd kihozni a testedből és a légzésedből a reggeli ászanagyakorlás során, akkor az étkezéseid ritmusára, minőségére és mennyiségére is figyelned kell.

Ezek nem szabályok. Nem tiltások. Egyszerű következmények.

Rendszer, nem motiváció


A modern szokáskutatás egyik fontos felismerése, hogy a tartós változás ritkán akaraterő kérdése. Sokkal inkább azon múlik, milyen rendszerekbe helyezzük magunkat. Ebben az értelemben az astanga jóga egy rendkívül jól működő szokásrendszer.


A korai kelés nem minden reggel új döntés, hanem a gyakorlás természetes része. A rendszeresség nem lelkesedés kérdése, hanem struktúráé. A fókusz nem hangulatfüggő, hanem visszatérő tapasztalat.


Ehhez a rendszerhez a Mysore-programban egy erős közösségi tér is társul. Az a tudat, hogy mások is ugyanabban az időben, ugyanazzal az elköteleződéssel érkeznek a szőnyegre, önmagában is megtartó erő. Nem motivál a szó klasszikus értelmében, egyszerűen jelen van, és visszahúz a gyakorlásba. Ez a gondolkodásmód ma egyre inkább visszaköszön a szokásokról szóló megközelítésekben is: nem a célokra (ászana), hanem a rendszerekre érdemes koncentrálni. A cél irányt mutat, de a rendszer az, ami nap mint nap mozgásban tart.

A láthatatlan munka időszaka


Az astanga jóga gyakorlásának egyik legnehezebb – és legértékesebb – tapasztalata, hogy a fejlődés ritkán lineáris. Gyakran hetekig vagy hónapokig úgy tűnik, mintha semmit sem fejlődnénk.

Sőt az is előfordulhat, hogy olyan pózok vagy vínyászák is „elromlanak”, amelyek eddig simán mentek. Ugyanazok az akadályok, ugyanaz az érzés tér vissza újra és újra: nem haladok.

Ezek a változások nem látványosak, és nem azonnal hoznak eredményt. Inkább elraktározódnak. Mintha a rendszer egy ideig csendben dolgozna a háttérben, látható visszajelzés nélkül.
 Ezért tűnnek az áttörések gyakran hirtelennek. Egyik napról a másikra könnyebb lesz a póz. Stabilabbá válik a légzés. Nyugodtabb lesz a gyakorlás.

Kívülről váratlannak látszik, belülről azonban egy hosszú, következetes folyamat természetes következménye.


Amikor a szokás stabilizálódik

Ha egy szokásmintát hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül fenn tudunk tartani, az idegrendszer számára ez biztonságos, ismerős működésmóddá válik, ez egyre kevesebb tudatos döntést igényel, és automatizált viselkedéssé válik. Ilyenkor már nem energiabefektetés korán kelni vagy rendszeresen gyakorolni, hanem az alapállapot része.

Ezért válik könnyebbé más, ránk nézve hasznos szokások beépítése az életünkbe. Nem azért, mert „erősebbek” lettünk, hanem mert már van egy működő mintánk arra, hogyan lehet valamit hosszú időn keresztül következetesen fenntartani.

Az astanga mint szokáslabor

Ebben az értelemben az astanga jóga nem csupán mozgásforma. Inkább egy szokáslabor, ahol nap mint nap gyakoroljuk:

• az elköteleződést,
• az önszabályozást,
• és a hosszú távú gondolkodást.

Nem gyors eredményekre tanít, hanem arra, hogyan maradjunk jelen akkor is, amikor még nem történik semmi. És paradox módon éppen ebből a „semmiből” születnek meg később a legnagyobb változások.

A rendszeresség idővel nem külső fegyelem marad, hanem belső szervezőelvvé válik.

Ezért hangsúlyozza Patandzsali a hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül végzett gyakorlást. Nem a teljesítmény kedvéért, hanem azért a stabilitásért, amely nélkül nincs valódi előrelépés az astanga nyolcágú rendszerében.