A hegyek döntése
Az ember tervez, a hegyek döntenek. Ez a nap eredetileg a manali útról szólt volna — arról, hogy lassan ereszkedünk majd a Zanszkárból, át a hágókon, vissza a zöld völgyekbe. Aztán jött az eső. Egyetlen éjszaka alatt megáradt a folyó, és az egyetlen hidat, ami Manali felé vezetett, elmosta a víz.Ott, a hegyek ölelésében, nem marad más, mint elfogadni, hogy az útvonal újraírja önmagát. A kerekek így Padum felé fordultak.
Padum ünnepe
Padumban épp a függetlenség napját ünnepelték. A város terei megteltek zenével és színekkel — táncok forogtak, akár az imamalmok, a levegőben fűszeres ételek illata szállt, a gyerekek zászlót lengettek, és mindenütt mosoly, nevetés, mozdulat volt. A hegyek között ritkán látni ennyi embert együtt – és még ritkábban ennyi könnyedséget. Egy napra mindenki ünnepelt, mintha a magaslatokon is fellélegzett volna a világ.A csendbe visszatérve
Később, mikor elcsendesedett a város, a 8. századi Dhjáni Buddhákhoz indultunk. A sziklákba vésett meditáló alakok a bölcsesség és együttérzés megtestesítői, tekintetük völgyeken és évszázadokon átível. Ott állnak, őrzik a hegyeket, mintha gyermekeik volnának.Ahogy előttük álltam, a nap zajától és az út kiszámíthatatlanságától eltelve, az járt a fejemben: talán minden utazásnak ez a lényege. Hogy ne ragaszkodjunk ahhoz, amerre menni akartunk — mert néha épp a kerülőutak vezetnek a legtisztább pillanatokhoz.