Thiksey kolostor: ahol az Élet kereke nem pixelekben, nem Instagram storykban, hanem festékben és aranyporban forog.

A falakon a buddhista kozmológia térképe tárul elénk – a létezés hat birodalma (istenek, emberek, szellemek, állatok, féltékeny félistenek és poklok) örök mozgásban, amelyet három apró, de végtelenül hatalmas erő hajt: a disznó (tudatlanság), a kígyó (gyűlölet) és a kakas (vágy). Ők azok, akik szítják a tüzet, amely forrón tartja a kereket.

A kör peremén szenvedés, öröm, születés és halál – minden pillanatban együtt forognak. A közepén ott az üzenet: amíg ezek az erők vezetik a tetteidet, újra és újra a kerék forgásában találod magad.

Valahol az árnyékos folyosókon a kolostor védőszellemei őrködnek. Nem mutatkoznak meg – és éppen ebben rejlik az erejük. Az ember csak sejti, hogy a csend mögött ősi történetek, szigorú fogadalmak és több száz év meditációjának nyoma húzódik.

Innen dél felé követjük az Indus folyót. A víz lustán, de kérlelhetetlenül kanyarog, és egyszer csak Chumathangban találjuk magunkat, ahol maga a föld forr. A sziklák közül gőz tör elő, mintha a kerék lélegzete szivárogna fel a mélyből. Mások szerint ezek ugyanazok az erők, amelyek a pokol birodalmaiban lángolnak – itt azonban a fáradt vándor kezébe simulnak, hogy felmelegítsék.

„Igyál a hőből” – mondják a helyiek, de hozzáteszik: ne feledd, ezek a források nyugtalan erőkből táplálkoznak. Itt minden korty figyelmeztetés is.

A kerék forog. A víz forr. És mi, a Himalája útjain, egyszerre nézői és szereplői vagyunk ennek a történetnek.

Utazás képekben – folyamatosan bővül! Itt, a Himalájában az energia fordítottan arányos az internet sebességével. Néhány kép már megérkezett a Galériába, de a legtöbb még türelmesen várja a sorát. Amint a hálózat engedi, újabb és újabb pillanatokat osztunk meg.

Őszintén szólva — nem is bánjuk, hogy lassú a net. Így a figyelmünk most ott van, ahol lennie kell: befelé.