Az utazás hosszú és kanyargós volt, inkább felfelé, mint lefelé vezetett a hegyi utakon, ahol a táj folyamatosan változott. Egy jógi számára azonban a legfontosabb út nem a hegyek közt kanyarog, hanem befelé vezet: ez a szádána.

A szádána a rendszeres, elkötelezett gyakorlás — számunkra az astanga jóga nyolcágú rendszere —, ahol a külső ágak folyamatos gyakorlása előkészíti a belső ágak megtapasztalását. Ide tartozik a jama (erkölcsi irányelvek), a nijama (önfegyelem és tisztaság), az ászana (testgyakorlás) és a pránájáma (tudatos légzés).

Az astanga jóga szádánája tanítja meg, hogy az akaraterő a komfortzónán túli tapasztalatok rendszeres gyakorlásával épül fel, miközben tisztítja a testet és az elmét — így válik erősebbé minden külső akadálynál. Ebben a jógairányzatban a szádána egyben tapas is: lemondás a késői fekvésről vagy bizonyos nagyvárosi szociális szokásokról, azért, hogy korán kelve, még a nap indulása előtt legyen idő a minőségi, nyugodt gyakorlásra. A tapas hőt termel, amely „elégeti” a fejlődést hátráltató szennyeződéseket. Patandzsali szerint a gyakorlás akkor hozza meg gyümölcsét, ha nagy odaadással, megszakítás nélkül és hosszú időn át végezzük.

A rendszeresség ad erőt, a jól felépített napirend ad stabilitást — ezek együtt vezetnek el a spirituális átalakuláshoz.

Végül rájövünk: minden út ugyanoda mutat — befelé. Only way out is in.

Utazás képekben – ÚJ képek! Az album folyamatosan bővül: most is találsz benne fotókat azokról a hegyi ösvényekről, amelyek ezt az elmélkedést inspirálták.