Vannak folyók, amik csendben hömpölyögnek… de a Zanszkár nem ilyen.

A legenda szerint egykor kígyók uralták ezt a völgyet. Testük hullámzott a sziklák között, sziszegésük belengte a szurdokokat, mígnem Garuda, az égi madár megérkezett. Lecsapott rájuk, megszelídítette az erejüket, és létrehozta a vad vizeket, amelyeken ma evezünk. De a kígyók nem tűntek el — csak alakot váltottak.

A Zanszkár nemcsak víz. A Zanszkár tükör. Minden kanyarban ott érezni a szellemét – a zabolátlan hullámokban és jeges csobbanásokban, ahogy magával sodor a hegyek között, amik egyszerre felpörgetnek és próbára tesznek.

Ez egy tánc a folyóval, ami soha nem nyugszik meg. Ahol a mozdulat és a lélegzet összeolvad a túlélés ösztönével.

Ahol a víz nemcsak visz, hanem kérdez is: merre tartasz, mit cipelsz, és le tudod-e tenni?

Utazás képekben – Az album folyamatosan bővül.