Miért nem gyakorlunk Teli- és Újholdkor astanga vinyásza jógát?
Sokféle ötlet szokott felmerülni azzal kapcsolatban, hogy Pattabhi Jois miért nem tartott órákat Teli- és Újholdkor (röviden Holdnapokon). Pedig a magyarázat egyszerű.
A Maharádzsa Pathasálája (a Szanszkrit Főiskola) szünetet tartott minden Holdnapon, valamint az azokat megelőző és követő napokon. Ilyenkor a tanulók otthon folytatták a tanulmányaikat, de új leckéket nem kaptak. Ennek egyik oka az, hogy az amavaszja (újhold) és a púrnima (telihold) napokon bizonyos rituálékat kellett a tanároknak és a diákoknak végrehajtaniuk, akik mindannyian brahminok voltak. Ilyen rituálé például a pitri tarpana újhold napján, vagy a Holdnapokat követő napon végzendő rituális fürdő. Ezek a szertartások meglehetősen időigényesek. Ezen kívül – bár én soha nem találtam erre utalást – Pattabhi Jois gyakran idézte (és a mysore-i Bhagavad Gíta tanárom, Naranacharya Professzor is említette), hogy ha egy tanár Holdnapokon újat tanít, akkor csökken a tudása. A Holdnapot megelőző és követő napokon pedig a diák tudása csökken.
Amikor beszéltem Pattabhi Jois asztrológusával a Guruji könyvben lévő interjú készítésekor, ő is egyetértett azzal, hogy ez a szokás azt a védikus elképzelést tükrözi, miszerint az elménk olyan, mint a hold. „Amint fent, úgy lent”: növekszik, csökken, és ugyanazon ciklusok szerint tárolja az információt, ahogy a Hold is változik, mivel a Hold hatással van a Föld gravitációjára.
Mivel Pattabhi Jois a Maharádzsa Pathasálájának tanulója volt, majd a főiskola jógaprofesszora lett 1937 és 1973 között, ezért a tanítási szünet ezeken a napokon szokásává vált. Mivel ő a jóga gyakorlását védikus eredetűnek tartotta, és úgy gondolta, hogy a pránájáma és az ászana az Upanisadok megértéséhez vezető út kapuja, ezért a jóga tanítására is ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatta, mint a Védák oktatására.
Továbbá azt is mondta, hogy a Holdnapokon könnyebb megsérülni, és a sérülések maguk is lassabban gyógyulnak. Személy szerint ezt sosem tudtam alátámasztani a dzsjótis (védikus asztrológia) alapján. Talán ez is olyasvalami, amit az édesapjától tanult, aki kiváló asztrológus volt. Patthabhi maga is értett az asztrológiához – a neve, Jois, a dzsjótis (asztrológus) szó dél-indiai torzítása, tehát az asztrológia a családi hagyományuk része volt.
Azért mondom el mindezt, hogy lássuk, Patthabhi Joisnak voltak bizonyos szokásai 14 évesen. Hogy miért voltak ezek a szokásai, az önmagában is érdekes. És bár lehet, hogy mi nem vagyunk brahminok, sőt még indiaiak sem, de mivel a tanítványai vagyunk, jó, ha megértjük miért tett bizonyos dolgokat, és elfogadjuk azt, hogy ha neki fontos volt követni őket, akkor ránk is vonatkoznak.
De nem érdemes túl nagy ügyet csinálni belőlük, vagy mindenféle fantasztikus sztorit költeni köréjük! Itt van például egy vicces történet, ami jól illusztrállja, milyen az, amikor vakon követünk szokásokat, és nem szánjuk rá az időt, hogy racionális elmével utánajárjunk az értelmüknek.
Egy szent tudós minden este egy fa alatt tartott Bhagavad Gíta leckéket egy falu mellett. Volt egy macskája, aki néha beugrott a tömegbe, és megzavarta a hallgatóságot. Ezért a bölcs mindig kikötötte őt a fához az órák alatt. Évek múltán a bölcs eltávozott az élők soraiból. Az egyik tanítványa folytatta az esti Bhagavad Gíta órákat a fa alatt, és ő is kikötötte a macskát a fához. A macska is megöregedett és meghalt idővel, és a tanítvány szerzett egy új macskát. Három generáció elteltével az egyik tanítvány írt egy könyvet arról a szent tradícióról, hogy Bhagavad Gíta leckék alatt egy macskát kell a fához kötni.
Mindezek után azt gondolom, hogy Pattabhi Jois és a módszere iránt érzett tiszteletből jó, ha a tanítványai követik a Holdnapokra vonatkozó szabályokat, ha lehetőségük van rá. Mindennek az a célja, hogy kapcsolódjunk a tanítói láncolathoz, illetve alázatot, figyelmességet és egyfajta fegyelmet ébresszen a tanítványokban. (Nagyon valószínű, hogy) nem fogunk pokolra jutni, ha ezeken a napokon gyakorlunk. Pattabhi Jois lánya, Saraswathi (aki a Szanszkrit Főiskola első és egyetlen női jógatanítványa is volt egyben) például hétfőtől péntekig tanított, és a hétvégék voltak a pihenőnapok, illetve Holdnapokon nem adott új ászanát. Tisztában volt vele, hogy a tanítványai nem gyakorolnak a hét minden napján, de akik mégis ezt teszik, azok testének jól jön egy extra pihenőnap.
Van egy sajátos bája annak, ha meghódolunk egy láncolat előtt, és ez hatással van a személyiségünkre, tehát miért ne próbálnánk meg? Nem hiszem, hogy minden jógagyakorlónak szigorúan pihenőnapot kellene tartania ezeken a napokon – mindenki kövesse a saját tanárát, és remélhetőleg, ha magasabb elvekhez hangoljuk az elménket, akkor boldogságot találunk a gyakorlásunkban. Holdnapokon és azokon túl!
Forrás: Eddie Stern