Mi lehetne csodálatosabb annál, mint korán reggel a tiszta otthonunkban csendben, nyugodt elmével végigáramolni az astanga vinyásza jóga valamelyik jól ismert sorozatán? Ez a bejegyzés abban kíván közreműködni, hogy minél többen megtapasztalhassák ezt az érzést.
A jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, és az is fontos szempont, hogy Indiában ekkor van a leghűvösebb. Frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket, az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz.
Azonban az átlagos nyugati életvitel mellett sajnos nem minden esetben teljesülnek a fent említett feltételek, és így az elme nem lesz friss és fókuszált, sokkal inkább szétszórt és fáradt. Néhány sikertelen kísérlet után olyan vélekedések alakulhatnak ki, mint „én nem tudok otthon gyakorolni”, „reggel sokkal merevebb vagyok, és fájdalmas a gyakorlás” vagy „éhgyomorra szédülök az álló ászanák közben”. Pedig türelemmel és odafigyeléssel ezek a problémák kiküszöbölhetőek. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani azzal, hogy leírom a saját reggeli rutinom. Természetesen nekem sem sikerült egyből átállni heti hat reggeli gyakorlásra, és az is biztos, hogy mindenkinek saját, személyre szabott napirendet kell kialakítania, amelyhez talán támpontként szolgálhatnak a saját tapasztalataim.
Már-már közhelynek számít, de mégis azzal kell kezdenem, hogy a reggeli gyakorlás előző este elkezdődik. Érdemes odafigyelni, hogy este 6 után (ez egyéni, a saját emésztésünktől függ) már ne együnk semmi nehezet. Én inkább ebédre szoktam tartalmasabb fogást enni, délután már inkább csak gyümölcsöket vagy salátát fogyasztok. Igyekezzünk minél korábban, lehetőleg 10 óra előtt ágyba kerülni, úgy, hogy a lakásban rendet és tisztaságot hagytunk.
A legjobb, ha sikerül öt órakor felkelnünk (igaz, így nyáron már napfelkelte után ébredek, viszont munka mellett számomra ez az időpont megoldható). Az első dolgom az olajos szájöblítés. Egy evőkanálnyi szezámolajat öntök a számba és pár perc alatt alaposan átöblítem vele a szájüregem. Közben nagyon figyelek arra, hogy ne nyeljem le és ne kerüljön hátra a mandula környékére. Az olajjal lemossuk a káros mikroorganizmusokat is a szájüregről, amelyek elfertőzhetik a mandulát, ha elkezdünk „gargalizálni”. Hogy az idő ne vesszen kárba, közben be lehet ágyazni, feltenni a kávét vagy teavizet és megetetni a cicánkat. Miután végeztem az olajjal, vízzel is többször öblögetek, majd egy alkalmas eszközzel alaposan letisztítom a nyelvem. Ezután következik a dzsala neti (ha sietek, akkor sajnos ez nálam elmarad), majd fogmosás.
Ezután már ihatunk egy pohár vizet, majd kávét vagy teát. A kávéfogyasztás erősen megosztja a jóga gyakorlóit, ám az astangások körében nagy népszerűségnek örvend. Guruji mindig azt mondta, hogy „no coffee, no prana”, és Sharath is rászól az ásítozó tanítványokra, hogy legközelebb igyanak kávét. Ennek ellenére én inkább kerülöm, ha nincs nagyon nehéz hetem, és helyette inkább gabonakávét vagy meleg citromos vizet fogyasztok. A citromos víz különösen frissítő reggel, elkészítése pedig roppant egyszerű: meleg, de nem forró vízbe tegyünk egy szelet megmosott bio citromot. Ezt a napirendi pontot nem szoktam elsietni, jó érzés tíz percet nyugodtan üldögélni egy pohár finom ital mellett egyedül vagy szerencsés esetben a jógás családtagjainkkal. A legeltökéltebbek ilyenkor elolvashatnak egy verset valamelyik őket inspiráló jógás könyvből. Ha nem egyedül vagyunk, akkor figyeljünk arra, hogy csak könnyed beszélgetést folytassunk semleges témáról, még véletlenül se kezdjük el a napi teendőinket sorolni. Az sem túl előnyös, ha a gyakorlásunkat kezdjük már előre értékelni „ha beleszakadok is kitartom az utpluthit száz légzésig”. Ez apróságnak tűnhet, de már előre megpecsételi a gyakorlást az ilyen hozzáállás.
A kellemes hangolódás után nagyon fontos momentumhoz érkeztünk: mindenképp el kell mennünk mosdóra. Ha a kiválasztószerveink még nincsenek hozzászokva a korai keléshez, akkor naulival segíthetünk beindítani az ingert. Ha nem ürítjük ki az emésztőtraktust gyakorlás előtt, akkor nehéznek érezzük magunkat, illetve felléphet fejfájás, szédülés is a bennrekedt salakanyagok miatt. Emellett pedig zavaró, ha marícsjászana C után kell megszakítani a sorozatot egy mosdószünettel.
A belső tisztulás után térjünk rá a testünk külső felületére. Zuhanyzás előtt én száraz ledörzsölést szoktam alkalmazni. Egy természetes anyagból készült, viszonylag erősebb masszázskefével, apró mozdulatokkal, alulról-felfelé végigdörzsölöm a száraz testem (az arcom természetesen kihagyom). Fontos, hogy a söprögető mozdulatok mindig a szív irányába történjenek. Ennek hatására a bőröm kipirosodik, és érzem, ahogy felpezsdül a vérkeringésem. Ez különösen azoknak fontos, akik hozzám hasonlóan hideg végtagokkal ébrednek, és hajlamosak szédülni például utkatászanában. Ezután gyors zuhany következik meleg vízzel, semleges vagy nagyon enyhe illatú növényi szappannal. Figyelek rá, hogy ne áztassam magam sokáig, mivel a klóros víz kiszárítja a bőröm, amit utána nem kenhetek be, mivel akadályozná az áldásos izzadást, ráadásul a krémtől csúszhat a tenyerünk lefelé néző kutyában. Zuhany után tiszta ruhát öltök, és ezzel végeztem is a testem tisztításával.
Hátra van még a környezet megtisztítása: mielőtt leterítem a matracom, mindig összesöpröm a közvetlen környezetét. Az egész nem vesz még egy percet sem igénybe, mégis sokat számít a hangulat megteremtésében. A matrac mellé teszek mindent, amire a gyakorlás közben szükség lehet (zsebkendő, törlőkendő). Még körülnézek, és elpakolok mindent, ami esetleg zavaró helyen van, és elvonhatja a figyelmem.
A nyitómantrát vagy a matracon mondom el, vagy a házioltár előtt, ha én vagyok aznap a „púdzsafelelős”. Ekkor füstölőt, ghí mécsest és virágot ajánlok Patandzsalinak, majd elmondom a mantrát, és utána állok a matracom elejére. Ezután még veszek öt mély, hangos lélegzetet, és kezdem a Napüdvözleteket. Krishnamacharya szerint különösen a kezdő gyakorlóknak fontos, hogy felajánlással induljon a gyakorlás, ezáltal erősíthetik az odaadást, és háttérbe szorulnak az önző célok. Az oltárunkon lehet kép Patandzsaliról, a tanárunkról, vagy bárkiről, akit tisztelünk és inspirál minket a jóga útján.
A teljes fenti készülődés nem egész fél órát vesz igénybe, így fél hatkor már kezdhetem is a gyakorlást, amellyel így 7:15 körül végzek. Hogy mit nem csinálok reggel? Nem melegítek be gyakorlás előtt, hiszen a sorozatok úgy épülnek fel, hogy erre nincs szükség. A Napüdvözletekkel aktiváljuk a test középpontját és felébresztjük a belső tüzet, majd az egymás után végzett ászanákkal fokozatosan kiterjesztjük azt az egész testünkre. Ezt az áramlást reggel lehet leginkább érezni, ezért kár lenne ebbe a fokozatos ébredésbe beavatkozni. Ráadásul csakis úgy érezhetjük tisztán az astanga vinyásza jóga ránk gyakorolt valódi hatását, ha nem keverjük semmi mással.
Látszik, hogy már a gyakorlás előtt rutin célja is a saucsa (tisztaság): a környezetünk, a testünk és az elménk szennyeződéseinek eltávolítása. A vinyászával végzett ászanák ezt folytatják egyre mélyebb rétegekbe hatolva. A saját reggelünk megtervezésénél a tisztaság mellett arra figyeljünk, hogy mi szokta általában elterelni a figyelmünket, és igyekezzünk kiiktatni ezeket a zavaró tényezőket. Kezdetben előfordulhat, hogy minden apróság kizökkent bennünket, legyen akár csak egy nadrágunkból kilógó cérnaszál, de ha nem adjuk fel, és megteremtjük az elérhető legkedvezőbb körülményeket, akkor hamarosan stabil otthoni gyakorlásunk lesz, illetve egy hasonló ütemterv akkor is nagyon hasznos lehet, ha reggeli Mysore-stílusú órákra járunk.