A bandhák csodálatos világa

ELŐSZÓ

Az ászanagyakorlás során, amikor kapcsolatba kerülünk a testünkkel, a központunkkal, egyúttal belépünk a múla bandha „birodalmába”, amely a gyökércsakra támogatójaként a gerincoszlop alján található. Sri K. Pattabhi Jois (Guruji) sokszor hangsúlyozta, hogy milyen fontos a múla bandha gyakorlása és folyamatos tartása. Azt mondta, hogy a múla bandha a végbélnyílás (medencefenék) körüli izmok összehúzása, amely kontrollt biztosít az elme felett, ezért azt folyamatosan a nap 24 órájában tartani kell.

Az astanga jóga gyakorlói körében, a bandhák tekintetében többféle nézőpont is kialakult, ami egy többrétegű izgalmas új világot tár az érdeklődők elé. A tanítói láncolatunkhoz tartozó Iain Grysak (KPJAYI authorization Level 2), - a Balin, Ubudban lévő Spacious Yoga nevű jógaiskola vezetője - úgy véli, hogy a bandha az az energetikai mintázat, amely abban nyilvánul meg, ahogyan mozgunk az alattunk lévő földhöz és a minket körülvevő térhez viszonyítva. ¹ Ő a bandhát a Föld gravitációs energiájával, illetőleg a légzéssel kapcsolja össze, erről szól a következő két, igazán érdekes írása, amelyek hasznos olvasnivalóul szolgálhatnak valamennyi jógagyakorló számára!

Bandha - a stabilitás és a könnyedség egyensúlyában

A bandha természetes módon jön létre bennünk az astanga gyakorlás során, amikor a szukha (a lágyság, ellazultság, könnyedség) és a szthira (a szilárdság, stabilitás, erő) tulajdonságait (a köztük kialakult dinamikus egyensúly keretében) megtapasztaljuk és elkezdünk azokon dolgozni (finomítani).

Az az általánosan elterjedt nézet, hogy a múla bandha a medencefenék izmainak (vagy az ezen a területen lévő egyéb izomzat) tudatos összeszorításából ered, véleményem és tapasztalatom szerint helytelen. Az elmélyülés és a pránájáma kurzusaim során megkísérlem megtanítani a lényeget, hogyan tapasztalhatjuk meg a múla bandha természetesebb és egyben „lazább” élményét.

A közelmúltban véget ért elmélyülés című kurzusomon elmagyaráztam, hogy a bandha „szthira” aspektusa a földdel való teljes és tudatos kapcsolat megteremtéséből fakad – és nem abból, hogy bármit megfeszítek vagy összeszorítok. Bármelyik testrészünk is érinti a talajt, tudatosan kell kapcsolódnia hozzá. Ennek a kapcsolódásnak szilárdnak, teljesnek és érzékenynek kell lennie. A „múla” kifejezést gyakran úgy fordítják, hogy „gyökér”. A „gyökeresedés” lényege, hogy a testünkkel mély, stabil kapcsolatot hozzunk létre a talajjal.

Miután ez a gyökeresedés létrejött, és a Föld energiája elkezd felfelé áramolni a testbe, meg kell találnunk a „szukhát”, hogy ez az energia keresztülhaladjon, kibontakozhasson bennünk és eloszlódjon mindenhol. Egyszerűen csak „utat kell engednünk” a növekvő energiának, amelynek természetes tendenciája a terjedés és terjeszkedés. Ehhez ellazulásra, a feszültség feloldására, lágyságra és a megengedés érzésére van szükség. Bármilyen összeszorítás vagy megfeszítés gátolja ezt a nyugodt kiteljesedést. Amikor segítek a diákoknak a hátrahajlításban (dropback-nél), azt vettem észre, hogy a gyakorlók túlnyomó többsége leginkább a hátrahajlítás csípő és kismedencei nyújtásában van blokkolva. Úgy érzem, ez gyakran, de legalábbis részben a múla bandha fogalma helytelen alkalmazásának köszönhető.

A múla bandha stabil, de egyben laza is. Olyan, mint egy fa, amely erős gyökereket ereszt a földbe, majd felfelé szívja magába a föld táplálékát, és ezt nyugodt növekedésével, oldalirányú kiterjedésével osztja szét minden ágának és levelének. A fa gyökerei és alsó törzse szilárdak. Az ágak és a levelek rugalmasak, a környezeti hatásokhoz való alkalmazkodás során elmozdulhatnak és változhatnak. Miközben itt ülök és ezt gépelem, nézem, ahogy a verandám körüli fák ringatóznak a lágy szellőben. Még a legnagyobb és legerősebb fák is elég lazák és rugalmasak ahhoz, hogy a legenyhébb szellővel is könnyedén mozogjanak, hajladozzanak. Ez a szukha. Amikor viharos erejű szél fúj, a legkisebb fa is viszonylag stabil és szilárd marad, és nem dől ki, nem pusztul el (ellenáll a szélfúvás szélsőséges erőinek). Ez a szthira. A múla bandha ott van a természetben!

Az írás szerzője: Iain Grysak, Spacious Yoga , Bali
Az írás eredeti címe: Sukha…
Fordította: Dr. Kővári Zsuzsa

A bandha geometriája

A bandha természetes módon akkor jön létre bennünk, amikor létezésünk (lényünk) bármely aspektusának lehetséges két ellentétes pontja - polaritása - viszonylagos egyensúlyban van és kommunikál egymással. Ha egy magas hegygerinc közepén állunk, jól láthatjuk, mi fekszik a hegygerinc két oldalán. Hasonlóképpen a bandha egyensúlyi állapotában könnyen megtapasztalhatjuk a várható érzeteink spektrumának mindkét határát, és azok tulajdonságait. Ebből a nézőpontból maximális szabadságot és teret érzékelhetünk a perspektívánkban és az energiaáramlásunkban. A középúttól kezdve tetszés szerint bármelyik irányba mozoghatunk, így a lehető legtöbb lehetőség áll rendelkezésünkre.

A Trikonászana B-ről készült fenti fénykép (amely nem fotózásra beállított kép, hanem egy szokásos gyakorlás során készült) szépen illusztrálja a múla és az uddijána bandha fizikai értelemben vett dinamikáját. Ez az egyik kedvenc testtartásom a bandha dinamikájának megérzéséhez és megértéséhez.

A múla bandhát akkor tapasztalhatjuk meg, ha a medence környéki ellentétes irányú izomerők dinamikus egyensúlyban vannak egymással. A Trikonászana B-ben a medence és a gerinc párhuzamos a talajjal. A lábak feladata, hogy a medencecsontokat a föld tengelye mentén hátrafelé, a kamerától távolabb húzzák. A jobb kéz és a törzs mélyebb izmai azon dolgoznak, hogy a gerincet és a törzset ellentétes irányba húzzák, ami a kamera felé nyújtózkodó fejünk búbjában éri el a végpontot, a föld tengelye mentén.

Ha figyelmesen megnézed a fenti képet, láthatod, hogy a fejem búbja és a medencecsontjaim iránya jól illeszkednek egymáshoz, egymással ellentétes irányba mozognak, és ennek az erőnek a mozgása párhuzamos a föld tengelyével. A testem a középvonalában maximális hosszúságban és térben kiterjeszkedik. Ez a múla bandha.

Az ebben az állapotban felmerülő belső érzés a középvonalon keresztüli húzás (huzatás) és szívás (visszatartás) érzése. A medencefenék pozíciója beáll minden tudatos erőfeszítés vagy szorítás nélkül, és olyan érzés, mintha természetes módon húznák a fejem búbja felé. Ez felszabadítja az energiát, hogy átáramoljon a testem közepén, az úgynevezett szusumná nádin keresztül. Ez az energiaáramlás konkrétan érezhető, különösen a lassú, mély és telt légzés esetén, amely a finomabb belső érzetek élénkítésére és elmélyítésére szolgál.

Fontos megérteni, hogy a medencefenék tónusa a testtartás geometriájának természetes eredménye, és nem pedig az izmok tudatos összeszorításából fakad, amely valójában gátolja vagy blokkolja az energia és a légzés szabad áramlását.

Az uddijána bandha akkor nyilvánul meg, amikor dinamikus egyensúly van a felsőtest középpontja körüli ellentétes izomerők között. Ha ezen a képen a karomra figyelsz, láthatod, hogyan sikerült ezt elérni. A karok a föld tengelyére merőlegesen, a gravitációs tengely mentén nyújtózkodnak – tehát az uddijána bandha a múla bandhával ellenkező síkban jön létre, a fizikai testünk két dimenziója szempontjából.

A jobb és a bal karom a gravitációs tengely mentén jól illeszkedik egymáshoz, és ellentétes irányban mozog. A jobb kezem teljesen érintkezik a talajjal, és a föld visszaható (reakciós) ereje a jobb karomon keresztül, a felsőtestem középvonalában áramlik át a bal karomba, amely felfelé nyúlik, az ég irányába. A jobb kezem és a bal kezem között az energia szabadon és akadály nélkül áramlik. Ezt nehezebb elérni, mint a múla bandha energiaáramlását, mert ehhez a vállak és a hát felső részének lazítására - az ott lévő feszültségek oldására - van szükség, (mivel ezeken a területeken jellemzően elakad a karok közötti energiaáramlás).

A feszültség feloldása a kulcsfogalom, amelyet meg kell érteni mind a múla, mind az uddijána bandha esetében. Trikonászana B-ben sok olyan embert látok, akik azon erőlködnek, hogy megpróbálják hátrahúzni a vállukat és a felkarjukat, ahelyett hogy egyszerűen hagynák ellazulni és természetesen megnyúlni a gravitációs tengely mentén. Miután képesek vagyunk ráhangolódni a gravitációs tengely mentén létrejövő energiaáramlásra, és az alul lévő kezünkkel lefelé irányuló nyomást kifejteni a földre, az ászanában való „munka” hátralévő része egyszerűen csak arról szól, hogy próbáljunk elengedni minden feszültséget, és ezáltal teret adjunk az energia áramlásának. Így végül az ellazulás és a szabadság, tágasság érzését tapasztalhatjuk meg.

Az uddijána bandha eredménye az, hogy a felsőtestben az energia maximálisan szét tud terjedni, merőleges irányban a múla bandha által generált energiaáramlási tengelyre.

A múla és az uddijána bandha - végső soron - a test kétdimenziós modelljében egymásra ellentétes síkokban teret és terjeszkedést teremtenek. Mindkettőt megfelelő „geometriával” és a testünk, a légzésünk és a föld között meglévő természeti erők kihasználásával érjük el. Kölcsönösen együtt dolgoznak (a múla fokozza az uddijánát, az uddijána pedig a múlát), és a nyugodt, mély légzés áramlásán keresztül kommunikálnak egymással. Ha a múla és az uddijána is a helyén van, a test mentes minden felesleges feszültségtől (mindentől, ami NEM szükséges a testtartás vagy létállapot megtartásához) -, ekkor az idegek ellazulnak, a légzés természetesen lelassul, kiterjedtté válik, és mint ezen bolygó élő, szerves lényei a fizikai, mentális és energetikai potenciálunk csúcsán vagyunk!

Az írás szerzője: Iain Grysak, Spacious Yoga , Bali
Az írás eredeti címe: The Geometry of Bandha
Fordította: Dr. Kővári Zsuzsa