Közel 5000 méteres hágókon, keskeny és elfeledett utakon át érkeztünk meg a Zanszkár-völgybe — egy másik világba, ahol az élet egészen más ritmusban zajlik. A Himalája sziklás vonulatai között az idő mintha megállna, s a jelen pillanat minden rezdülése élesebben ragyogna.

Utunk Wanla kolostorán keresztül vezetett, amely Ladakh egyik legrégebbike. A 13–14. században emelt falai még ma is őrzik a ritka falfestményeket és az univerzum mandaláját — az emberi kéz és szív örök lenyomatait. A szentélyben Avalokitésvara, az együttérzés bódhiszattvája, tekintetével emlékeztetett arra, hogy a valódi utazás nem a földrajzi tájakon, hanem belül, a szív mélységeiben történik.

Ahogy átlépjük Zanszkár kapuját, olyan emberek fogadnak bennünket, akiknek életét ezek a hegyek formálták: arcukban a kitartás, mosolyukban a szívből fakadó melegség. Az ő egyszerű, mégis mély bölcsességük tanít arra, hogy a létezés ritmusa itt más: lassabb, természetesebb, összhangban a földdel, a széllel és az ég végtelenjével.

Ez az érkezés nem csupán egy új táj felfedezése volt, hanem egy belső hazaérkezés is — oda, ahol a szív megtalálja a békéjét, és ahol a csendben felsejlik az örök út: az együttérzés, a jelenlét és a szabadság ösvénye.

Utazás képekben – ÚJ képek! Az album folyamatosan bővül: most is találsz benne fotókat azokról a hegyi ösvényekről, amelyek ezt az elmélkedést inspirálták.